Vörösmarty Mihály

1800. december 1-jén délután négy órakor, kápolnás-Nyéken, ahogy akkor azt a részt nevezték, Pusztanyéken, a Nádasdy gróf öreg gazdatiszti házában egy vékonyka csecsemőhang sírt fel.

Megszületett Vörösmarty Mihály gazdatiszt, immár az idősebb és felesége Csáthy Anna két leánya után, harmadik gyermekként az ifjabb Vörösmarty Mihály. Nagyon zord december eleje volt akkor, a velencei katolikus pap beteg volt és a szomszédos nadapi katolikus templomban keresztelték meg a kis Mihályt, december 3-án.

A keresztelési anyakönyvbe Vörösnek írták be az apát és a kereszteltet is, majd később a bába tudatlanságának tulajdonították ezt a tévedést, de az is előfordult, hogy idősebb Vörösmarty Mihály is csak Vörösként irt alá iratokat. A Vörösmarty családot az első fiúgyermek megszületése után hamarosan még egy öröm érte, elkészült az új gazdatiszti ház.

Majd ezt követően még hét gyermekkel gyarapodott a Vörösmarty család. Azok között a falak között, az udvaron, s a Velencei-tó környékén élte le gyermekségét, s onnan járt hét éves korától a nem messze lévő nyéki református-helvét iskolába a kis Mihály testvéreivel együtt.

A növekvő Mihály szívesen ment le a Velencei -tó partjára, szerette a susogó nád zenéjét hallgatni, s órák hosszat képes egy helyben állva elmélázni - nézni a tavat - a tó mögött elterülő, kiemelkedő velencei hegységet.

Hála a szorgalmas házitanítónak Mihályt 1811 novemberétől felveszik a székesfehérvári ciszter gimnáziumba János öccsével együtt Apjuk időközben már a velencei birtokot bérli és kemény munkával, azon igyekszik, hogy a bérleti díjat kifizethesse és családjának is, maradjon valami. A két fiú nyaranként már segít a gazdaságban, felügyelnek a munkásokra, de Mihály nem szereti ezt a munkát, inkább szívesen szóba-elegyedik a napszámosokkal, szívesen hallgatja meséiket-beszélgetéseiket-énekeiket. Szívesen időzik a ház körüli partoldalban, ahol előbukkantak a régmúlt emlékei, a valamikor itt állt késő bronzkori település maradványai, bronz gombok, tűk és emberi csontok, s temetkezési urnadarabok.

Fehérvári diákéveiből 12 rövid versgyakorlata maradt fenn. 1816 novemberétől a pesti piarista gimnáziumba íratja be apja, aki otthon lázasan fekszik, mert a fehérvári vásárban megfázott és megbetegedet. Idősebb Vörösmarty Mihály 1817 júliusában Pesten meghal.

Ugyanezen év novemberétől a fiatal Vörösmarty a Tolna megyei Perczel családhoz kerül nevelőnek, s kosztért, szállásért tanítja a Perczel fiúkat, s közben beiratkozik az egyetemre. A tanulás és a tanítás mellett sokat olvas és kezd verseket írni. 1819-20-ban már drámaírással is próbálkozik. Nagy hatással volt fiatal éveire a történelmi Fehérvár. 1822-re igazi költővé érik. Ahhoz, hogy ügyvéd lehessen jogi gyakorlatra a Tolna megyei Görbőre megy, ahol 1823-ig volt. Ezt követően megvallja szerelmét Perczel Etelkának, aki elutasítja, majd ezt követően Pesten folytatja a jogi gyakorlatot és megvalósítja apja álmát, 1824. december 20-án ügyvéddé avatják.

Ideje legnagyobb részét már az irodalomra az írói érvényesülésre fordítja. Megírja a ZALÁN FUTÁSA hőskölteményt, és ezt követően még hat hősköltemény ír 1832-ig és az elbeszélő költészet legtehetségesebbjét látják benne. 1831-ben megírja a Csongor és Tündét. Tagja az AURÓRA körnek, s az irodalmi társaság egyik vezéralakjává válik.

A politikai helyzet hatására 1836-ban megírja a Szózatot, amely az ország koszorús költőjévé emeli. 1837-ben a Pesti Magyar Színház megnyitóján Vörösmartynak művét, az Árpád ébredése című egyfelvonásosát adják elő. A magyar nyelvújítók egyik vezére, neki köszönhető, hogy az addig szippának-cigarónak nevezett dohányt, elnevezte szivarnak, ugyancsak Ő alkotta a tömeg szót is.

1843. május 9-én este 8 órakor feleségül veszi Csajághy Laurát, 1844 áprilisában megszületik első gyermeke Béla, egy év múlva Mihály, majd három lányuk Ilona, Erzsébet, Irma. A felnőtt kort csak Ilona és Béla éri meg, a többiek gyermekként halnak meg.

1845-től gróf Batthyány Kázmér jóvoltából a költői fizetést, évjáradékkal toldják meg, így segítve családján is. Az 1848-as forradalom Őt is magával ragadja, de nem emelkedik fel a forradalmi vezetők közé, s nem vállal jelentős szerepet. A világosi fegyverletétel után Ő is bujdosik, s a változást a "jobb kort" soha nem éri meg. Kegyelmet kap.

Megpróbálja családja számára előteremteni a mindennapi kenyeret, de azt költőként már nem tudja, mert nincs lelki ereje mélabúba esik. Megpróbál a világtól elvonulva gazdálkodni. 1850 májusában Baracskára költözik, de ott sem érzi jól magát, húzza-hívja a nyéki szülőföld, ahova 1853 tavaszán költöznek át, nem messze a gazdatiszti laktól.

Nem leli helyét, elszakadt a régi ismerősöktől, barátoktól. Hiába ülteti be bokrokkal, virágokkal a kis kertet, hiába termeszt itt is dohányt és készíti hírhedt szivarjait, a nyéki szállásból sohasem lesz otthon. Szakálasan, botra támaszkodva sétál a nyéki utcán, és almával csalogatja magához és verset mondat a gyerekekkel.

1854. nyaráig nem írt olyan verset, amely megmaradt volna. Utolsó fellángolása 1854. nyarán volt, amikor egy barátjánál vendégeskedett és ott megírta a Vén cigány első három versszakát, majd hazatérve Nyéken fejezte be, s 1855 júniusában jelenik meg a Pesti Naplóban. Ekkor már halálos beteg, általános érelmeszesedése-szívbaj kínozza. 1855 októberében Nyékről családjával ismét Pestre költözik, ahol gyógyítást remél, de 1855. november 19-én délután fél háromkor agyvérzés következtében elhunyt.